December elsején hivatalosan is elstartol a Vlogmas – a tartalomgyártók karácsonyi maratonja.
Amíg mi reggelente kibontunk egy mini csokit az adventi naptárunkból, a feedjeinket ellepik azok, akik épp a tizedik, PR ajándékként kapott kalendár ablakát nyitják ki és sorra mutatják az arckrémeket, smink termékeket, napi meglepetéseket. Na de nem akarok Grinch lenni, nézzük inkább objektíven, mit is jelent ez a Vlogmas.
Minden nap egy új sztori
24 nap, 24 videó: egy online adventi naptár, amiben minden napra jut egy adag ünnepi idill.
A legtöbbször megjelenő témák a vlogmas során a sütés, főzés, dekorálás, ünnepi smink tippek és outfitek, karácsonyi vásározás, korizás, ajándék vásárlás és csomagolás.
Viszont ahogy a social mediaban úgy általánosságban elkezdett trend lenni, hogy nem csak az idilli pillanatokat mutatjuk meg, úgy a vlogmasban is egyre többen próbálnak kilépni a tökéletes ünnepek buborékából. Vannak, akik a mézeskalács sütés mellett a káoszt is megmutatják. Takarítás, rohanás, ajándékcsomagolás hajnalban, ezek is részei lettek a műfajnak.
És ami számomra külön öröm, hogy ma már helyet kapnak olyan témák is, mint az adományozás, a mentális egészség vagy a tudatos vásárlás. Egyre több olyan tartalom is felbukkan, ahol gyerekotthonban élő gyerekek kívánságlistáiból választanak ajándékot, vagy épp közös sétára visznek kutyákat egy menhelyről. Ezek a kezdeményezések emlékeztetnek rá minket, hogy nem mindenkinek boldog a karácsonya. Talán azért is figyelek fel ezekre különösen, mert mi is évek óta részt veszünk hasonlókban és az ilyen dolgoknak igenis kell a “reklám”.
De miért is nézzük ezek a videókat?
Szerintem egyszerűen csak azért, mert jól esik. Van, hogy inspirálódunk is a videókból. Akár egy-egy receptet mi is megcsinálunk, vagy megpróbáljuk ugyanazt a dekort megrendelni a Sinsayről, de bosszankodunk, hogy természetesen már elfogyott. Van hogy csak irigykedünk, hogy XY-nak mennyi ingyen kalendárja van és szomorúan konstatáljuk, hogy nekünk meg csak a Kinder csoki jutott.
Különböző okokból, de valamiért rákattanunk, és mire észbe kapunk, már részesei is lettünk ennek a “szertartásnak”. Minden nap megnézzük az új részt, mert egy kiszámítható rutin, amitől komfortosabbnak érezzük a decembert.
De nézzük, hogy hol van ebben a biznisz
Hát ott, hogy nem csak a Sinsay-es dekorra akarunk mi is lecsapni, hanem a karácsonyi pizsamára, a tökéletes piros rúzsra, a mézis zokni szettre…szóval impulzus vásárolunk.
Nyilván nem véletlen, hogy egyre több márka küld PR csomagot azoknak a tartalomgyártóknak, akik jól viszik ezt a formátumot. Ha egy termék bekerül egy Vlogmas videóba – akár szponzorált, akár spontán módon – az azonnali érdeklődést és vásárlást generálhat. A karácsonyi időszakban ráadásul még nagyobb a verseny a figyelemért, így ezek a megjelenések különösen értékesek.
Sokszor affiliate linkkel vagy egyedi kuponkóddal párosul a bemutatott termék. Ezekkel nemcsak követni lehet, hány vásárlás érkezett az adott videóból, de a nézők gyakran kedvezményt is kapnak. Így az alkotó is keres rajta, a néző is jól jár, és a cég is nyert egy természetes, hiteles megjelenést.
És megéri-e tartalomgyártóként belevágni?
Röviden? Igen, de nem mindenkinek.
A Vlogmas komoly lehetőség azoknak, akik már rendelkeznek aktív, érdeklődő közönséggel. A napi szintű tartalomgyártás miatt az alkotó folyamatosan jelen van a felületeken, az algoritmusok pedig kifejezetten díjazzák ezt az aktivitást. Az intenzív jelenlét több nézőt, nagyobb elérést és jobb statisztikákat eredményezhet, amik új márkákat, kampányokat is bevonzhatnak.
Ugyanakkor ez a formátum elképesztően megterhelő. Minden nap új videóval előállni, kitalálni, felvenni, vágni, feltölteni, kommentelni, közben együttműködéseket kezelni, komoly idő és energia. Ráadásul mindez pont decemberben történik, amikor amúgy is ezerfelé figyelünk. Ezért leginkább azoknak ajánlanám, akik biztosan végig tudják vinni a 24 videót, méghozzá egységes színvonalon. Nem kényszermegoldásokkal, nem “ma csak ennyi fért bele” típusú videókkal, hanem valóban átgondolt tartalommal, ami a huszonnegyedik napon is ugyanolyan lelkesítő és inspiráló, mint az elsőn.
Őszintén szólva, volt idő, amikor én is elgondolkodtam rajta. Aztán végiggondoltam, mennyi munka lenne, ha olyan minőségben csinálnám, ahogy szeretném… és végül sosem lett belőle semmi. De ki tudja, ha egyszer mégis belevágok, arról is biztosan írok majd egy cikket.
