Nemrég Szpirulisz Viki, bár én továbbra is Halmosi Vikiként emlegetem (bocsi) feltöltött egy videót, amelyben őszintén beszélt arról, mennyi pénzt keres tartalomgyártással, és hogy a bevételeiből már több ingatlant is vásárolt. A videó futótűzként terjedt: 611 ezer megtekintés, 58 ezer kedvelés és közel 15 ezer megosztás, köztük az enyém is. Én például elküldtem a húgomnak, majd becsuktam a TikTokot… és csendben átgondoltam az egész életemet.
A kommentek között volt minden: bántás, szkepticizmus, elismerés. Sokan inspirálónak tartották, különösen azt, hogy ennyi mindent el lehet érni nőként, önállóan felépített karrierrel. És a videó hatására többen is készítettek hasonló, bevételeikről szóló tartalmakat.
Személy szerint azt gondolom, hogy a legtöbb ember nem azért akadt fenn ezen a videón, mert sajnálja Vikitől a sikert, hanem, mert nehéz elfogadni, hogy az a fajta klasszikus munka, amit gyerekkorunktól kezdve tanultunk, ahogy a szüleinktől láttuk, ma sokkal kevesebbet ér anyagilag, mint egy olyan karrier, amit az internet hozott létre.
És ez akkor is igaz, ha a tartalomgyártók közben rengeteget dolgoznak, stratégiát építenek, felépítik a saját személyes brandjüket, vállalják a nyilvánosságot, és napi szinten kell bizonyítaniuk. Nem elvitatni kell az eredményeiket, hanem megérteni a rendszert, ami ide vezetett.
A kérdés tehát nem az, hogy „megérdemli-e” valaki, hanem az, hogy hogyan alakult át a munka fogalma. És mit jelent ma sikeresnek lenni egy olyan világban, ahol a hagyományos munka és a digitális karrier között egyre mélyebb a szakadék? Szóval erről szeretnék beszélni ebben a cikkben.
Mi az a tartalomgyártás? És mitől munka ez egyáltalán?
Sokan még mindig úgy gondolnak a tartalomgyártásra, mint valami kiegészítő hobbira: amit az ember munka után, szórakozásból csinál. Posztol egy fotót, felvesz egy rövid videót, majd várja a lájkokat. Pedig az, amit ma tartalomgyártásnak nevezünk, rengeteg láthatatlan munkával jár – és bőven túlmutat a „szórakozás” kategórián.
Egy aktív, tudatosan építkező tartalomgyártó kampányokat kezel, stratégiát tervez, forgat, vág, posztol, mér, elemzi az eredményeket, és folyamatosan jelen van a saját csatornáján. Egyedül csinálja meg azt a munkát, amit egy reklámügynökségnél külön ember végez: kreatív, marketinges, rendező, operatőr, vágó, közösségimédia-menedzser.
Ráadásul minden tartalom mögött ott van a személyes márka, amit a tartalomgyártó épít. A self-branding nemcsak azt jelenti, hogy „ismertté válni”, hanem azt is, hogy kitalálod, ki vagy, mit képviselsz, és azt következetesen kommunikálod újra és újra, akkor is, ha csak százan nézik. Ez a része talán a legnehezebb. Nem elég posztolni, következetesen kell jelen lenni. Tartani a hangvételt, a vizuális világot, a témákat. Elkötelezettnek maradni akkor is, amikor még nincs siker. És nem feladni, amikor hónapokig nem jön látványos eredmény.
Sokan azt hiszik, a siker egyik napról a másikra jön, de valójában ez a munka a kitartáson múlik. Akikre ma példaként tekintünk, hosszú éveken keresztül dolgoztak azon, hogy kialakuljon a közönségük. Sőt, a sikerrel együtt sem lesz minden egyszerűbb: ahogy nő a követőtábor, úgy nő a nyomás is. Nem az algoritmus vagy a márkák vizsgáztatják őket, hanem a saját közösségük. Ha pár napig nem posztolnak, megjelennek a kommentek és üzenetek: „Mikor jön új videó?”, „Már hiányzol.” Ez egyrészt megtisztelő, másrészt viszont folyamatos jelenlétet vár el és ez hosszú távon fárasztó lehet.
És még egy dolog: a legtöbben nem cégek nevében kommunikálnak, hanem saját arcukkal, saját véleményükkel, saját életükkel. Nincs mögöttük védőhálóként a márka, ők a márka. És ez olyan szintű nyilvánosságot jelent, amit nem lehet félvállról venni.
Szóval a tartalomgyártás munka. Összetett, kimerítő, kiszámíthatatlan, de ha jól csinálod, akkor kifizetődő is. Viszont nem „csak posztolgatás”, ez stratégiai személyes márkaépítés, minden nap.
Honnan jön a pénz? És mennyi az annyi?
Viki videója után nemcsak beszélgetések indultak el, hanem egy egész mini trend: többen készítettek hasonló tartalmakat arról, mennyit keresnek a social médiából. Voltak, akik őszintén megosztották a számaikat. Mások inkább „paródia videókban” próbálták meg kifigurázni az egészet, hol egészen viccesen, hol borzalmasan kellemetlenül. Egy biztos: ez a téma betalált, és láthatóvá tett valamit, amiről eddig csak találgattunk.
De hogy is néz ki ez a pénzügyi oldal?
Sokan nem értik, hogyan lehet ebből megélni, pedig, ha közelebbről megnézzük, a tartalomgyártás mögött nagyon is tudatos üzleti modell áll. A legtöbben nem fix fizetést kapnak, hanem különböző bevételi forrásokból rakják össze a havi jövedelmüket.
1. Fizetett együttműködések
A legismertebb forma: márkák fizetnek a megjelenésért. Ez lehet egy poszt, videó vagy akár egy teljes kampány. Az árakat sok minden befolyásolja: követőszám, elérés, branding, tematika.
Valaki 30 ezer forintért dolgozik egy poszttal, más 300 ezerért. Nem csak a számok számítanak, a márkák azt is nézik, hiteles-e az alkotó.
2. Affiliate rendszerek (jutalékos ajánlások)
Ez az a modell, amiről Viki is beszélt a videójában: egyetlen Trendyol együttműködésből tudott annyi jutalékot keresni, hogy lakást vásárolt Budapesten.
Gondoljunk bele: ha valaki 30% jutalékot kap egy-egy vásárlásból, és abból ingatlant tud venni, akkor mekkora forgalmat generált? Ez már nem csak „influenszerkedés”, ez komoly értékesítés.
A bevétel ilyenkor akkor jön, ha a követő a megadott linken keresztül, vagy egy adott kuponkóddal vásárol. Az eredmény egyszerűen és tisztán mérhető. Kiszámíthatatlan? Igen. De jól működő brand és erős követői bázis mellett működhet.
3. PR csomag ≠ pénz
Sokan még mindig azt hiszik, hogy egy ingyen kapott doboz tele termékekkel egyenlő egy fizetett együttműködéssel. Pedig a PR csomag pusztán figyelemfelkeltés, nem jár vele semmilyen kötelezettség, és nem jelent bevételt. A legtöbben amúgy nem is posztolnak ezekről, ha nem kapcsolódik a tartalmukhoz.
4. Saját termék vagy szolgáltatás
Tanfolyam, digitális termék, tanácsadás, webshop…ezek már a következő szintet jelentik. Aki eljut idáig, annak már erős, bizalmi alapú közössége van, amely szívesen fizet a tudásáért, vagy stílusáért.
Ha pedig még nem is saját márkát hoz létre, egy tudatosan felépített közösséggel a háta mögött márkák is keresik azokat az alkotókat, akikkel érdemes együtt dolgozni. Ilyenkor jöhetnek létre exkluzív kollaborációk, mint például Szpirulisz Viki és Kerényi Virág közös kollekciója, amely nem csupán egy influencer–márka együttműködés volt, hanem egy gondosan megtervezett, limitált széria – a közönség ízlésére szabva.
+1. Ez egy vállalkozás – nem csak kreatív hobbi
Amit kevesen látnak: ezek az alkotók vállalkozók. Számláznak, adóznak, költségeket terveznek, pénzügyi stratégiát építenek. Viki példája is ezt mutatja: nem elég, hogy jól keres, jól is bánik a pénzzel. Mert lehetne az 50 milliót elkölteni dizájnertáskára is, de ő ingatlanba fektetett.
És ez az igazi különbség: nem csak tartalmat gyárt, hanem üzletet épít. És ebben igenis van munka, stratégia és pénzügyi tudatosság.
Mi kell ahhoz, hogy ebből meg lehessen élni?
Előre szólok, tudom, miről beszélek…mármint azt a részét tudom, hogy ebből hogyan nem lehet megélni.
Szóval én is megpróbálkoztam a tartalomgyártással. Készült pár videósorozatom különböző témákban. Volt köztük esküvőszervezés, futás, mindenféle, ami épp akkor fontos volt az életemben. Rengeteg energiát raktam bele, tényleg igyekeztem a lehetőségeimhez képest minőségi tartalmakat készíteni, de végül nem találtam meg azt a témát, amiben hosszú távon is önazonos és konzisztens tudtam volna lenni. És pontosan itt válik el a lelkes próbálkozó attól, aki tényleg üzletszerűen építi a személyes márkáját.
Aki ebből akar megélni, annak nem elég, hogy jól beszél, jó stílusa van, és érdekli a tartalomgyártás. Kell hozzá:
- Idő – mert nem egyik napról a másikra épül a közönség
- Stratégia – mert tudni kell, mit, miért és kinek készítesz
- Bizalom – amit csak következetes munkával lehet kiépíteni
- Kitartás – mert az elején lehet, hogy csak 100 ember nézi a videóidat
Az igazi munka ott kezdődik, amikor még senki sem figyel rád, de te már akkor is csinálod. Nem kampányszerűen, hanem hónapokon, éveken át. A tartalomgyártás önmagában egy személyes brandépítés, és ahhoz, hogy ez működjön, minden egyes tartalomnak passzolnia kell a karakterhez, amit képviselsz. Ez pedig nemcsak idő, hanem pszichés nyomás is. Mert bár sokan azt hiszik, hogy „csak beül a kamera elé és beszél”, valójában folyamatosan bántások, ítélkezések és személyeskedő kommentek célpontjává válhat. Nemcsak a tartalom alatt, hanem privát üzenetekben, sőt névtelen fórumokon – elég csak végigpörgetni egy-egy Reddit threadet, ahol pletykák, féligazságok és összeesküvés-elméletek keringenek. Ezt nemcsak kibírni kell, hanem tudatosan kezelni: felkészülni rá, stratégiát építeni rá. Mert ez is része a „munkakörnek” – akkor is, ha senki nem írja bele a szerződésbe.
Szóval ez lett volna az én meglátásom arról, hogyan alakult át a munka fogalma a tartalomgyártás korában. Hogy miként lett a posztolgatásból komoly vállalkozás és hogy miért nem szabad félvállról venni azt a munkát, ami a social media világában zajlik.
Kicsit talán hosszú lett, de ha eddig eljutottál, nagyon köszönöm. Remélem, hogy tudtam adni egy új nézőpontot. Vagy legalább elindítottam benned egy gondolatot erről az egész új valamiről, ami éppen zajlik.
Köszi, hogy velem tartottál.
